Iskolai hírek

"Áldottak legyenek a füvek és a fák és áldott legyen a földön minden virág, és áldott legyen az út, áldott legyen a kő, mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő." _{(Ölbey Irén)}

MENTORÁLÓ INTÉZMÉNY

A KÖRNYEZETI - TERMÉSZETISMERETI NEVELÉS

ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS, HOLISZTIKUS

SZEMLÉLET MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSE A DÖGEI

ÖLBEY IRÉN ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN.

Ma 2025. június 09., hétfő, Félix napja van. Holnap Margit és Gréta napja lesz.

Ki olvas minket?

Oldalainkat 1048 vendég böngészi

	Ma	61
	Tegnap	2631
	Ezen a héten	61
	Múlt héten	8310
	Ebben a hónapban	8800
	A múlt hónapban	25632
	Eddigi összes látogató	1750896

Az elmúlt 20 percben Online: 10
A te IP címed: 216.73.216.255
MOZILLA 5.0,
Mai dátum: 2025 jún., 09

Visitors Counter

Iskolai hírek

Most láthatod a természetben: a vörösbegy

2020. július 23. csütörtök, 15:38 |

A középkorban „csipkemadár” elnevezéssel illették ezt a majd verébnagyságú énekesmadarunkat. Találó nevét a csipkebokor piros terméséről kapta, mely hasonló vörös begyéhez. A napokban a dögei iskolakert nyugati végében figyeltem fel egy öreg fűzfán a fiókáit terelhető vörösbegycsaládra. Egészen közel jöttek hozzám.

A nyár folyamán ha párás folyóárterekben, ligetes erdőszegélyekben jártok sokszor találkozhattok e feltűnő tollazatú, de sajnos kevéssé ismert madárfajunkkal. A neve ugyanis ismerősen cseng, de igen sokan verébnek hiszik, amig csak feléjük nem fordítja feltünő begytájékát. Nagy kerek szemeivel megbámulja a betolakodó idegent. A vörösbegyet élénkvörös mellfoltja messziről elárulja. Hátuk barnás, míg hasaljuk világosszürke. Olykor fiókáival is találkozunk, melyek gyámoltalanul üldögélnek s várják szüleik táplálékát. E vörösbegy fiókákat a jó szándékú kirándulók gyakran hazaviszik, de felnevelni a legritkább esetben sikerül odahaza. Hagyjuk őket eredeti környezetükben. Színük még – ifjúkorban – nem hasonlít a felnőtt madarak színéhez. Hosszanti, szürkésbarna foltok tarkítják mind a háti, mind a hasi oldalon a puha, szürkés tollú csemetéket. Az angolok nemzeti madara. A vörösbegy egyike erdeink leggyakoribb énekesmadarainak. Szereti a páradús sűrűségeket. Fészkét fű közé, a talajra, vagy talajmélyedésekbe építi, s itt költi évente két alkalommal is 4-6 fiókáját.

A kakukk igen sokszor a vörösbegy fészkébe tojja tojását, melyet a parányi madarak fel is nevelnek. Áprilistól októberig tartózkodik nálunk, majd a Mediterrán területekre vonul . Télen is láthatunk azonban példányokat főleg a madáretetők környékén. Ezek az északi területekről hozzánk érkező madárvendégek. Szívesen elfogyasztják a kihelyezett apróra reszelt sajtdarabokat pici almaszeleteket.Védett madarunk. Eszmei értéke 25-ezer Ft.

Szöveg: Agárdy Sándor Fotó : Danku János

Mezei nyúlfióka

2020. július 08. szerda, 16:58 |

Még télen is rendszeres vendég volt az iskolakert déli végében a mezei nyúl. Sok kárt is tett mindaddig, amíg be nem hálóztuk a fákat. A napokban fűnyíráskor Slepeczki György, volt tanítványunk egy kis nyúlfiókára figyelt fel. Gondosan kikerülte, majd megfogta és behozta az iskolába ahol ügyeletes voltam. Néhány fotó után a kisnyulat elengedtük.
Vidám szökkenéssel átbújt a drótkerítésen és a közeli kertekbe vette az irányt. A környezeti nevelésemből - bár erősen pesszimista vagyok az elért eredményeket illetően-azért látszik valami reménysugár. Gyuriban nyomot hagyott a természet védelme, az élet védelme, amire tanítottam. Ez úton is köszönöm neki, hogy megmentette ezt a már szinte önálló nyúlfiókát!

(agárdy)

Szarvasbogár

2020. július 02. csütörtök, 11:54 |

Balogh Zoltánné, Rozika tanárnéni a kertjükben fotózta, videózta ezt a szarvasbogarat.

Kihajtott a hédervári „Árpád tölgy” egy termése az iskolai füvészkertünkben

2020. június 26. péntek, 13:49 |

Hédervár község nyugat Magyarországon Győr és Mosonmagyaróvár között a Szigetközben található Árpád kori település. Ebben a faluban található minden bizonnyal Magyarország legidősebb fája. A legenda szerint Árpád vezér is járt a fa alatt, s lovának kötőféke hagyta a fa törzsén még 907-ben a ma is látható nyomokat.

A kutatók 7-800 évesre becsülik ezt a kocsányos tölgyet. A századok alatt megküzdött tüzekkel, háborúkkal, érte villámcsapás, de megtámadták farontó bogarak és gombák is.

A fa ma is áll, s az erő, a kitartás és a hosszú távú gondolkodás jelképe. A korhadásnak indult famatuzsálem négy óriási ágából hármat már ledöntöttek a viharos szelek. 2007-ben aztán összefogással még sikerült megmenteni a fát, amely évről évre kihajt és termést is hoz. Erről a fáról kaptam 2019 őszén egy darab makkocskát Budapesten a Kertészeti Egyetemen. Dr. Halbrittel András tanár úr hozta el a fa alól. Néhány napon belül elültettem egy vedérbe s a szerszámos házikó déli végében rendszeresen locsolgattam.

Az idén tavasszal a makkocska kihajtott. Már majdnem arasznyi magasságú. Ez látható a képen . Bízom benne, hogy lesz aki később is ápolgatja, öntözi, s felnő –díszeként az iskolai füvészkertünknek. Ezek után szeretném ha a ricsikai 500-év körüli öreg tölgy- amely „Rákóczi-fájaként” ismert szélesebb társadalmi összefogásból szintén megújulhatna. Az ősz folyamán terméséből szeretnék begyűjteni, s talán kicsíráztathatom, és felnevelhetem ezeket az „időutazókat” melyek a távoli múlt egy darabját hozzák át nekünk a mába. (agárdy s.)